Boldogság, mint stresszforrás
Nagyon kevesen teszik fel azt a kérdést, hogy mire jó a boldogság. Az emberek többsége azzal van elfoglalva, hogy boldog legyen. A szociális hálozatok ezt az igyekezetet tovább fokozzák, mert minél több időt töltünk ott, annál inkább „megtudom”, hogy mennyien boldogok. Mivel mi sem akarunk lemaradni, ezért megkezdődik az üldözés, a hajsza. Tördeljük a kezünket a stressztől, hogy valahogy tudjuk mi is boldogok lenni. Valamiért aztán mégis úgy tűnik, hogy minél jobban igyekszünk elkapni és vele lenni, az állandó kihívások egyre távolabb viszik azt.
Paradoxon: a boldogság keresése boldogtalanná és stresszessé teszi az embereket.
Iris Mauss professzor és munkatársai által végzett kutatások során megállapították, hogy azok az emberek, akik számára fontosabb a boldogság, általában magányosabbak. Mauss szerint ez azért van, mert a nyugati világban a boldogság általában személyes nyereségnek számít, vagyis egyedül boldogabbak lehetünk, mint másokkal. Ez a fajta megközelítés, attitűd károsítja a kapcsolatokat. Egy nyomon követési tanulmányban ezek a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a boldogság akarása hosszú távon valójában magányossá teszi az embereket. Mivel az egész emberi lét kapcsolatokra lett teremtve, a kapcsolatok hiánya boldogtalanná teszi az embereket.
Más kutatók más okokat azonosítottak, amelyek miatt a boldogság keresése boldogtalanná tesz minket. Adam Grant, a Wharton School of Business munkatársa a flow fontosságára hivatkozik.
Grant rámutat, hogy a flow fogalmának több évtizedes kutatása azt mutatja, hogy a legjobb pillanataink gyakran akkor következnek be, amikor teljesen elmerülünk egy tevékenységben, legyen az munka, tánc, beszélgetés stb.. A kutatások azt is kimutatták, hogy amikor visszatekintünk a flow élményekre, boldognak valljuk magunkat. Viszont, ha azon gondolkodunk, hogy boldogok vagyunk-e vagy sem, a saját önreflexiónk blokkolja azt a képességünket, hogy elmerüljünk a jelen pillanatban, hogy megéljük a flowt. Blokkoljuk boldogságunkat azáltal, hogy energiánkat arra a kérdésre összpontosítjuk, hogy boldogok vagyunk-e vagy sem.
Gyerekként ez a kérdés kevésbé foglalkoztatott, pillanatok alatt a flow-ban voltunk, az emberek többsége ezért tekinthet vissza „boldog” gyerekkorra. A boldogsággal szembeni egyre magas elvárásaink miatt kevésbé valószínű, hogy boldogok tudunk lenni, inkább stresszesekké válunk.
Amikor abbahagyod a boldogság keresését, és elmerülsz a jelen pillanatban, akkor tudod megélni a boldogságot. Vagyis akkor vagy boldog, amikor nem tudod, hogy boldog vagy. :)
