Boldogság felismerése
Az emberek többsége nem érzékeli a boldogságot. Vannak pillanatok, amikor rövid ideig „feleszmélnek” rá, de ezt nagyon hamar feledteti egy gond. Sokak szerint a több évezredes evolúciónknak köszönhetően, ahol inkább arra figyeltünk, hogy mi romolhat el, mi veszélyezteti az életünket, egy negatív torzításunk alakult ki.
A kérdés nyilván az, hogy miként tudnánk jobban felismerni a boldogságot…
Ma már mindenki senki sem kell féljen a tigris (a mi esetünkben a medve) támdasásától, az agyunk mégis úgy volt „programozva”, hogy a veszélyekre figyeljen. Meg tudjuk tanítani az agyunkat, hogy megváltoztassa ezeket a mintákat. Rick Hanson neuropszichológus azt hangsúlyozza, hogy azok az idegpályák és így a neurológiai minták létrejöttét és fennmaradását a figyelmünk összpontosítása határozza meg. Különböző idegpályákat használunk a pozitív tapasztalatokhoz, mint például a hála és a megbecsülés, mint a negatív tapasztalatokhoz, például a haraghoz és a nehezteléshez.
Azok az idegpályák (szinapszisok) erősödnek meg, amelyeket használjuk.
A hálalistákkal végzett kutatások azt mutatják, hogy amikor az emberek minden nap végén megszámolják az áldásaikat, boldogabbak lesznek. Egy tanulmány 10 héten keresztül követte nyomon az embereket, és megállapította, hogy ha minden este csak néhány percet szánnak arra, hogy öt jó dolgot jegyezzen fel a napból, a résztvevők 25% -kal boldogabbnak érezték magukat a vizsgálat végére.
A világ reális felfogása lehetővé teszi, hogy meglássuk az összes jelenlévő jót, és megkülönböztessük azokat a dolgokat, amelyek valóban fenyegetések, és azokat a dolgokat, amelyek csak vaklármák, és nem igazán érdemes rájuk energiát pazarolni.
A kutatások azt mutatják, hogy a boldogság körülbelül 50% -a genetikailag meghatározott, míg 10% -a a környezetből és a körülményekből származik. A boldogság fennmaradó 40% -a te irányításod alatt áll, és a céltudatos stratégiák, mint például a boldogság ápolása, segítenek javítani az élettel való elégedettség szintjét.
