Általában a hiedelmeknek fontos szerepe van az életünkben, mert azok határozzák meg, hogy hogyan cselekszünk. A stresszel való kapcsolatunkban sincs ez másképp. Az, amit hiszel a stresszről, meghatározza, hogy mit érezz, ez pedig a cselekedeteidet fogja nagymértékben meghatározni. Ezért azt a feladatot adnám neked, hogy vizsgáld meg minél gyakrabban: Mi a legfontosabb hiedelmed a stresszről?
Két fő beállítottság jellemző az emberekre:
- Építő hozzáállás: Tudatában vannak annak, hogy nem tudják megváltoztatni a világot, de meg tudják változtatni a gondolkodásunkat. Sok minden stresszelő tud lenni az életben, de nem életveszélyesek. Azt is tudatosítják, hogy a gondolataik stresszelik, amik, mint minden, elmúlnak. Elfogadják, hogy a gondolatok mindig változnak és azt, hogy ők nem a gondolataik. Ami az érzelmeket illeti, tudják, hogy egy érzelem sem negatív, ők segítenek nekünk tanulni. Felvállalják az érzelmeiket, megélik azokat, mert ha elnyomják, akkor nem tanulnak belőlük, sőt inkább megkeményednek és az ártalmas hozzáállás felé tartanának.
- Ártalmas hozzáállás: Attól félnek, hogy a stressz örökké fog tartani, ez pedig a fájdalmat még elviselhetetlenebbé teszi. Emellett nagyon könnyen asszociálnak a gondolataikkal, vagyis mindent elhisznek nekik. A gondolataikká válnak. „Semmire sem vagyok jó.” „Semmire sem jók.” és hasonló gondolatok amellett, hogy rombolnak, rengeteg nyugtalanságot okoznak vagyis további stresszt. Ebből adódóan minden szomorúságot és negatív érzelmet meg akarnak szüntetni, ez pedig rengeteg energiájukba kerül, ez pedig kimerüléshez vezet hosszú távon, erlerőtlenedéshez.
Bármelyik hiedelem is dominálja az életedet, a feladatod nem a hiedelmekre való fókuszálás. Valami egyéb. És az nem más, mint a tudatosság. De mi a tudatosság? A tudatosság az, amikor a gondolataink a jelen pillanatot tükrözik, vagyis nem a múltat és nem a jövőt. Daniel Gilbert, a Harvard Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy az emberek az idejük 50-át nem a jelenben, hanem vagy a múltban, vagy a jövőben. Ő ezt a „képességünket” elmevándorlásnak (mindwandering) nevezi. Sajnos, ez a képességünk boldogtalanságot generál az életünkben. Ha nem ezt akarod, akkor csak figyelned kell: figylned a gondolataidra (nem azonosulni velük, figyelned a levegőre, a cipődre, a fogmosásra stb. Mindennapi rutinoddá teheted ezt azzal, hogy minél gyakrabban provokálod magad erre a jelenlétre.
